Arthur Schopenhauer"
Elment.... mondhatnám örökre, de nem akarom. Hiszen él, bennem. Látom minden nap mikor tükörbe nézek, látom a mozdulatokban és érzem a szívemben. Csak éppen már nem mondhatom neki Szia ANYA.... Mi újság?? Nem ölelhetem át, nem adhatok puszit.... Nem tehetem.., mert elment. Maradnak az emlékek, amik fájnak...Úgy érzem igazságtalan, hogy itt hagyott, hiszen Ő az Anyukám... Neki kell vigyázni rám. Ő tudta a titkos gondolatokat, hogy mi van a mosoly vagy hallgatás mögött, értett a félmondatokból. Az Anyák egyszerűen tudják ezeket....
És Ő is tudta....
SZERETLEK



Az ötletért köszönet Ivettnek.... :)

























