2009. december 23., szerda

Anya.....

"A mély gyász az amit a szeretett ember halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel PÓTOLHATATLAN.

Arthur Schopenhauer"
Elment.... mondhatnám örökre, de nem akarom. Hiszen él, bennem. Látom minden nap mikor tükörbe nézek, látom a mozdulatokban és érzem a szívemben. Csak éppen már nem mondhatom neki Szia ANYA.... Mi újság?? Nem ölelhetem át, nem adhatok puszit.... Nem tehetem.., mert elment. Maradnak az emlékek, amik fájnak...
Úgy érzem igazságtalan, hogy itt hagyott, hiszen Ő az Anyukám... Neki kell vigyázni rám. Ő tudta a titkos gondolatokat, hogy mi van a mosoly vagy hallgatás mögött, értett a félmondatokból. Az Anyák egyszerűen tudják ezeket....
És Ő is tudta....

SZERETLEK

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...