2010. november 26., péntek

Emlékezés....


Ma egy éve... hogy elment Anyukám...
Mégis néha olyan, mintha tegnap lett volna, néha meg olyan távoli... Csak az érzés ugyanaz.
Mert ma is ugyanúgy fáj az a torokszorító, fojtogató érzés, ami belemar a szívbe és úgy érzed nem akarja elengedni...

2 megjegyzés:

Méri írta...

Együtt érzek veled édesanyád miatt, nekem még élnek a szüleim szerencsére,de el tudom képzelni a hiányuk okozta fájdalmat. A férjem is most vesztette el az édesapját, láttam a fájdalmat amit érzett ,és tudom az csak egy része a valódinak!
Igazából erre nem is tudok vigasztalót mondani, azt kívánom, hogy leljen békét és nyugalmat a lelked, vígaszt a szíved!

Alma írta...

Nagyon hiányozhat egy szerető Édesanya! Most így egy betegség után- látva egyetlen gyermekem aggódó arcát a kórházi ágyam mellett- sok minden más értelmet kapott. Nagyon kell szeretni- nagyon kell tudni kimutatni azt ami bennünk rejlik, ölelni míg lehet kedves szeretteink.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...